Előszó

A klónozás kutatása során kiderült, hogy minden testi sejtünk minden tudás-emléket hordoz, ezért vagyunk képesek hasonmást, klónt előállítani...

Ajánló:

Ahol őseink éltek, ahol mi születtünk, testünk azokból a fizikai részecskékből épül fel, me- lyeket életünk során elfogyasztunk. Ezért vágyunk vissza halálunk óráján is abba az anyaföldbe, melyből vétettünk. Régi temetkezési szokásaink szerint a temetési szertartáson a végső búcsú így hangzott: „Fődbő lettél, fődbő éltél, főddé lészel.”

Sejtjeink nemcsak testünkről hordoznak pontos ismeretet, hanem eleink, őseink minden-minden ismert történelme is sejtjeinkben rögzült, azt hordozzuk! A tudott tudás ott van minden sejtünkben.

Agyunkat naponta támadják, történelmi emlékeinket igyekeznek kitörölni, beszennyezni! A tör- ténelemkönyveket mindig a győzők, a hódítók írják. Ötszáz éve, Mátyás király óta, a legyőzöttek félelmével nem mertük és sokáig nem tudtuk valós történelmünket megírni! Elérkezett a pillanat, a kizökkent idő visszaállni látszik. Kezdeti, fontos, megkerülhetetlen első lépéseket megtettük.

Önök olyan történelemkönyvet tartanak a kezükben, amelyet Magyarok írtak Magyar tudattal, Magyar emlékekkel. Gyermekeink csak ilyen könyvekből tanulhatják a Magyar Történelmet! A sátáni idők végéhez közelednek! A teremtő kegyelme a Magyarokkal.

Pécs, 2008. július 30.

Ifj. Fazekas László – Még él a gyökér

(A versíró ezt a verset ehhez a könyvhöz írta.)

Emeld fel fejed! Él még a magyar, Míg áll a Kárpátok szent koszorúja. Mondhat e világ bármit is akar, Erőt ad nékünk a múltunknak kútja.

Ez ősi forrásból élő víz fakad,
S a nemzetnek szomjúságát oltja. Bár a búza közt konkoly is akad, Feltámad a hitünk újra meg újra.

Turáni népek szép hagyatéka, Feltárul rendre az igazak előtt,
Még él a gyökér hát kihajt a fája,
S e gyökér táplál szebb magyar jövőt!

Fényt hozott népünk az emberiségre, Isteni tudást, mi nem vész el soha,
E tudás szállt egykor a mi ősünkre, Ki nyolcezer éve már betűit rótta.

A tévelygő bolygón szerte szétszórva, Nimród vérei élünk számkivetve, Összeköt minket bölcső és Őshaza, Mely e nagy nép fiait fölnevelte.

A Kárpátok felett majd újra felragyog, Angyalok kezében a Szent Koronánk, Híven szolgáljuk, amíg a szív dobog, Isten áldja meg szép magyar Hazánk!

Dr. Papp Lajos

szívsebész