A színpompás viseletéről, szabadrajzú hímzéseiről jellegzetes matyó népviselet a 19. században alakult ki, virágkora az 1860-70-es években kezdődött.

Eleinte piros-kék vászonfonállal, később fényes selyemfonállal, többszínű (piros, kék, sárga, zöld, fekete, lila, és ezek más-más árnyalatai) hímzéssel díszítették a fekete klott, vagy fehér vászonból készülő lepedővégeket, a legénying ujját, és a surcnak nevezett női, illetve férfi kötény alját. Később a szűcshímzés színei, motívumai jelentek meg a matyó hímzésművészetben: a kezdetben szabályos cipés-madaras, virágos motívumokat felváltották a formagazdag, pompás színekben tündöklő matyórózsás, nagyrózsás, cserfarózsás és szívrózsás motívumok.